2024.04.14., vasárnap - Tibor
Zalaegerszeg: 25o - 25o
Az ország 19 megyéjében

700 éve halt meg a velencei kalmár

Wolfy | 2024. január 08. - 11:00
700 éve halt meg a velencei kalmár

A mesés Keletet leíró műve címét a Millió névvel illették, ami a gúnyolódók szerint a könyvben található hazugságok számára utalt. 

Kereken 700 éve halt meg, de sem születésének helyét, sem idejét nem tudjuk pontosan. Marco Polóról van szó, aki egy velencei kereskedőcsalád sarjaként látta meg a napvilágot, nem sokkal azután, hogy apja és nagybátyja, Niccolo és Maffeo Polo hosszú üzleti útra indultak Kelet-Ázsiába, ahol megfordultak a mongol Arany Horda ura, Berke kán Volga menti udvaraiban, és az Észak-Kínát meghódító Kubiláj nagykán nyári székhelyére is eljutottak. Európába a nagykán követeként ajándékokkal megrakva tértek vissza 1269-ben, hogy a pápától száz tudóst kérjenek, akik buddhistákkal vitatkoznának vallási kérdésekről. Niccolo csak ekkor szembesült azzal, hogy van egy 15 éves fia.

A pápa nem tette eleget a kérésnek, de a Polo fivérek 1271-ben újra útnak indultak, ekkor már Marcót is vitték magukkal, aki tanulmányai során megismerkedett a Bibliával, Ptolemaiosszal, a keresztény teológia alapjaival. Ezúttal egy déli, Perzsián át vezető útvonalat választottak, a Pamír-hegység mentén jutottak a selyemút egyik fontos állomására, Kasgarba, s a Takla-Makán sivatag oázisain át, sok nehézség után érkeztek meg az észak-kínai Kencsu városba. Itt egy egész évig várniuk kellett, míg engedélyt kaptak a továbbindulásra.

1275-ben érkeztek meg a nagykán nyári rezidenciájára, Sangtu (Xanadu) városba, ahol átadták X. Gergely pápa levelét. Az okos és érdeklődő Marco olyan kedvező benyomást gyakorolt az uralkodóra, hogy magával vitte Kambalukban (Peking) lévő téli rezidenciájára is. Miután a fiú megtanult kínaiul, különböző közigazgatási feladatokat kapott a nagykántól, a mongol uralkodók ugyanis sok külföldit alkalmaztak, mert nem bíztak a kínaiakban. Marco ezek teljesítése közben bejárta a hatalmas birodalom csaknem minden tartományát, s első európaiként nyert betekintést Kína társadalmi viszonyaiba, megismerte a kínai kultúrát, gazdaságot és vallást, a nagykán idővel egy Sanghajtól délre fekvő nagyváros kormányzójává nevezte ki.

A három Polo két évtized után, 1292-ben indult haza egy Perzsiába kiházasított mongol hercegnő kíséretében. Döntésükben nagy szerepet játszott, hogy a nagykán már módfelett idős volt, és attól tartottak, utóda nem lesz ilyen szívélyes az idegenekhez. A 14 hajóból álló flotta Vietnam, a Maláj-félsziget, Szumátra és Ceylon (Srí Lanka) érintésével jutott el Hormuzba, ahol átadták a hercegnőt leendő férjének. További útjuk viszontagságos volt, Törökországban kifosztották őket, és csak 1295-ben érték el Velencét.

Marco Polo egy tengeri csata során 1298-ban genovai fogságba került. A börtönben a lovagregény-író pisai Rustichellónak diktálta le francia-olasz keveréknyelven kalandjait. A következő évben kiszabadult és hazatért, élete hátralévő részét már Velencében töltötte egészen 1324. január 8-án bekövetkezett haláláig.

Polo könyvét hamarosan latinra és egyéb nyelvekre is lefordították, átdolgozták, kiegészítették vagy rövidítették, a kor afféle bestsellere lett. Hiteles példánya nincs, de mintegy 140 másolata maradt fenn (a nyomtatást akkor még nem találták fel), amelyek néhol egymással is ellentmondásban vannak, a nevek torzultak. A több fordításváltozat és az eredeti hiánya sem sokat segített ebben. Élénk és színes leírásainak eleinte nem adtak hitelt, a művet sokan lovagregényként olvasták. Olyanok is akadtak, akik felszólították Polót, hogy vonja vissza hazugságait, de ő állítólag még halálos ágyán is azt mondta: a felét is alig írta le annak, amit látott. Később felismerték művének értékét, amely a középkor legjelentősebb Távol-Keletről szóló kézikönyvévé vált.

Marco Polo megítélése sokszor változott, egyesek zseniális, nagy emlékezőtehetségű megfigyelőnek, sikeres hivatalnoknak tartják, mások viszont hetvenkedő hazudozónak, aki oly fontos dolgokat sem említ, mint a kínai Nagy Fal, ami persze nem csoda, hiszen annak ma is látható szakaszai csak a 14. századtól épültek. A tudósok máig vitatkoznak arról, hogy Marco Polo valóban járt-e Kínában, érveket mind a két oldal tud felhozni, az igazat valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. Művében pontos beszámolók, de meseszerű elemek is akadnak, így kutyafejű emberekről is olvashatunk, az a hiedelem pedig, hogy ő hozta volna Itáliába a tésztát Kínából, nem igazán állja meg a helyét.

Beszámolói arab és perzsa útleírásokkal egyeznek meg, így az utazását tagadók azt feltételezik, hogy a Fekete-tenger térségénél nem jutott tovább, hanem másodkézből származó értesüléseket gyűjtögetett. Az azonban bizonyos, hogy műve, bárhonnan eredtek is információi, a Kelet addigi legrészletesebb leírását tartalmazta, és ő volt az, aki fölkeltette az érdeklődést Kína iránt. A korabeli Európát megrázta annak felismerése, hogy a keresztény szellemiségtől oly idegen kultúra is csodálatos dolgokat hozhat létre.

Ma Marco Polo nevét viseli a velencei repülőtér, híd, komphajó, hegycsúcs és útikönyv-sorozat, a világ több pontján áll szobra. Kalandjait több filmben, balettben és regényben dolgozták fel, arcképe pedig szerepelt az ezerlírás olasz bankjegyen, amíg az euro le nem váltotta.