2024.04.14., vasárnap - Tibor
Zalaegerszeg: 25o - 26o
Az ország 19 megyéjében

25 éve halt meg minden idők legnagyobb hegedűművésze

Wolfy | 2024. március 12. - 08:30
25 éve halt meg minden idők legnagyobb hegedűművésze

Zsidóként a bergen-belseni koncentrációs tábor túlélőinek játszott.

Yehudi Menuhin oroszországi zsidó bevándorlók gyermekeként született New Yorkban 1916-ban.

Kétévesen kikönyörgött magának egy hegedűt, amit rögtön össze is tört, mert csak játékhangszer volt, igazi hangszeren négyévesen kezdett játszani.

Családja vasszigorral egyengette útját, még azt is előírták, hogy mit olvashat és kikkel barátkozhat. Kora ifjúságától napi nyolc órát gyakorolt, a hangversenyeket csak szórakozásnak nevezte. Hétéves korában már a San Franciscó-i Filharmonikusokkal, kilencévesen a vatikáni Sixtus-kápolnában lépett fel.

A csodagyerek rendkívüli népszerűségnek örvendett, még tízéves is alig volt, amikor már rendőrkordonnal kellett visszatartani a rajongókat koncertjei előtt.

Tizenegy évesen a Carnegie Hallban Fritz Busch dirigálta a New Yorki Filharmonikusokkal, két évvel később Berlinben Bruno Walter vezényletével játszott. 1935-ben világkörüli turnéján 63 városban 110 koncerten lépett fel, játékát hallva Albert Einstein így kiáltott fel:

Most már tudom, hogy van isten a mennyben!

Húszévesen visszavonult, hogy technikáját fejlessze. A második világháború alatt félezer jótékonysági koncertet adott, 1945 júliusában a bergen-belseni koncentrációs tábor túlélőinek játszott. A háború után két évvel első zsidó zenészként ő lépett fel Németországban, a zenekart a kollaboráció vádjába keveredett Wilhelm Furtwängler vezényelte.

Az apartheid-rendszerű Dél-Afrikában 1950-ben azzal a feltétellel adott koncertet, hogy fekete nézőknek is játszhat. Két évvel később Dzsavaharlal Nehru meghívására Indiába utazott, ahol új spirituális világot fedezett fel és a jóga hívévé vált, híres fotó is készült a fejen állva meditáló művészről. Különös hangsúlyt fektetett arra, hogy a hátrányos helyzetűekhez is eljusson a zene, és számos alkalommal állt ki az emberi jogok mellett, ítélte el az erőszakot.

Az ötvenes évek végétől dirigált is. 1959-ben a Londontól délre fekvő Stoke d'Abernonban telepedett le, ahol az általa felépített zeneiskolában a világ minden részéből származó tehetséges gyermekeket tanított, köztük magyarokat is, növendéke volt mások mellett Nigel Kennedy brit és Vagyim Repin orosz hegedűvirtuóz.

Fesztiválokat alapított a svájci Gstaadban és az angliai Bath fürdővárosban, művészeti vezetője volt a windsori fesztiválnak. 1979-ben megalapította a Londoni Wigmore Hall nemzetközi vonósnégyes versenyt, másfél évtizeddel később Brüsszelben útjára indította a MUS-E (Musique - Europe) multikulturális mintaprogramot. Egész életében a muzsikát népszerűsítette, 1975-ben az ő kezdeményezésére nyilvánították a zene ünnepévé október elsejét.

Zenei korlátokat nem ismert, fellépett Ravi Shankar indiai szitárművésszel, Stéphane Grappelli francia dzsesszhegedűssel és a Beatles együttessel, 1972-ben a Halászbástya Étteremben Boross Lajos prímással Brahms V. magyar táncát játszották közösen.

Magyarországon 14 évesen, 1930-ban lépett fel először, a második világháború után első külföldi művészként ő adott koncertet Budapesten. A Kodály-módszer iránt érdeklődő hegedűvirtuóz Bartók Bélát tartotta a múlt század legnagyobb zeneszerzőjének, ő volt az első nem magyar hegedűs, aki Bartók-műveket adott elő. 1944-ben New Yorkban ő mutatta be a Szólószonáta hegedűre című darabot, Bartók utolsó befejezett művét, amelyet az önkéntes száműzetésben élő komponista direkt az ő számára írt. Több magyar karmesterrel dolgozott együtt, Doráti Antallal negyven alkalommal játszották Bartók II. hegedűversenyét, a művet többször lemezre is rögzítették. Dirigensként a Budapesti Fesztiválzenekar élén is állt.

1969-ben az UNESCO nemzetközi zenei tanácsa, 1972-ben a londoni Trinity College of Music elnöke lett. Művészetét számos magas kitüntetéssel ismerték el: a többi közt átvehette a Nehru békedíjat (1960), a George Washington-díjat (1980), a francia Becsületrendet (1986), a művészeti Wolf-díjat (1991). Az UNESCO 1992-ben tiszteletbeli jószolgálati nagykövetté nevezte ki.

1985-ben brit állampolgár lett, 1993-ban II. Erzsébet uralkodó nemesi címet adományozott neki, ezért kijárt neki a Lord megszólítás. 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, a következő évben a spanyol Asztúria hercege díjat. Világszerte több mint harminc egyetem fogadta díszdoktorává.

A 82 éves Menuhin éppen a Varsói Filharmonikusokat dirigálta Berlinben, amikor szívrohamot kapott, és 1999. március 12-én a kórházban meghalt. Stoke d'Abernonban, nemzetközi iskolája területén az általa ültetett fa alatt temették el. Nevével kétévente nemzetközi versenyt rendeznek. Csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek Sétányát, s nevét őrzi egy kibolygó is.